HAT-19-01-0709 Betyártanyák a Délvidéken
Megvalósult a Magyar Kormány támogatásával
Határtalanul kirándulás
Program:
- nap
A kirándulás október 3-án csütörtökön reggel indult kisebb késéssel (az egyik EGYMI-s diákot rossz helyre vitték, így várnunk kellett). A több órás utazást jól viselték a gyerekek. A határátkelés után az első megállóhelyünk Szabadkán a Gróf Széchenyi István Általános Iskolában volt, ahol találkoztunk az ottani gyerekekkel. Megismertük egymás iskoláit, egy kis műsorral és sok szép ajándékkal kedveskedtünk nekik. Azután városnézésre mentünk és megcsodáltuk Szabadkán a Városháza tárgyalótermében a gyönyörű festett üvegablakokat, melyeken hazánk uralkodói láthatók. Ezután a Palicsi-tó partját, majd a Ludasi-tónál a Róka tanyát néztük meg. Beesteledett mire Tóthfaluba értünk. Itt vacsoráztunk és családoknál aludtunk. - nap
Másnap reggel megnéztük a tóthfalusi emlékparkot, ami nagyon tetszett a gyerekeknek, Azután a Ludasi-tó partján a Furioso-tanyára mentünk, ahol lovaglás és szekerezés mellett íjászkodhattunk, megismerhettük a jurták világát és a puszták népeiről szóló kiállítást. A kalandpark drótkötélpályáján összemérhettük ügyességünket, és sokan megpróbálkoztak a a betyárhétpróbával is. Délután Zentán a díszes Városháza tornyában megnéztük a Zentai csata színvonalas kiállítását, a csata makettjét és azokat a tárgyakat, amelyeket a csata helyszínén tártak fel. A toronyból csodálatos kilátás nyílt a városra, amiben sokáig gyönyörködtünk. Végül egy közös fagyizás után, Csókán koszorút helyeztünk el II. Rákóczi Ferenc szobránál. Ezúttal a szállásunk Kishegyesen volt egy szép tanyán. - nap
A harmadik napon Óbecsén a Than fivérek emlékházát néztük meg, ahol interaktív játékokkal ismerkedhettek a gyerekek. Ezután koszorút helyeztünk el Törökbecsén a Hungária szobornál, valamint Leiningen-Westenburg Károly szobránál. A Duna-Tisza-Duna csatornán épült zsilipet néztük meg, meglátogattuk a délvidéki magyarság legfőbb szakrális jelképét, az aracsi pusztatemplomot, amely közel ezeréves, Beodrán az európai
szinten is egyedülálló gyűjteménnyel rendelkező jármű és gőzgép-múzeumot. Végül Eleméren megkoszorúztuk Kiss Ernő honvédtábornok síremlékét. - nap
A negyedik napon a kishegyesi szállásunkat elhagyva először megnéztük Bácson a várat, majd a Nándorfehérvári várat Belgrádban, ahol a hősök emlékművét megkoszorúztuk. Ezután Zimonyban megkerestük a Hunyadi János által építtetett tornyot és a Száva partján található Hunyadi szobrot koszorúztuk meg. Utolsó szállásunk Székelykevén volt egy kollégiumban. - nap
Utolsó napunkon a Szerémségbe érkezve hajóra szálltunk és a Duna vizéről tekintettük meg Zalánkemén várának romjait, majd a Tisza és a Duna egybefolyását a torkolatnál. Ezután megcsodáltuk a péterváradi erődítmény falait és Újvidék főterét gyalogosan is bejártuk. Későn este értünk haza erről a gyönyörű, nagyon tartalmas, de kissé fárasztó kirándulásról.
Egyéni tapasztalat:
Mivel ez volt az első több napos, „ott alvós”, külföldi osztálykirándulás, amin pedagógusként részt vettem, nagyon izgultam előtte. Jó volt, hogy több tapasztalt kollégával mentem, mert
adott egyfajta biztonságérzetet. Szerencsére jól tudtunk együttműködni a másik iskolával, mind a tanárokkal, mind a diákokkal. Igyekeztünk mindig úgy alakítani a szobabeosztásokat, hogy az mindenkinek megfelelő legyen. Ez a szálláshelyek korlátozott férőhelyei miatt gyakran komoly fejtörést okozott. Előfordult, hogy „egymás gyerekeire” is kellett vigyáznunk, de ez egyikünknek sem jelentett problémát. Mindig jól alkalmazkodott mindenki az új helyzetekhez. A helyszíneken felmerült kellemetlenségeket (fűtéshiány, kisegér a padlón) mindig ügyesen orvosoltuk. Összeségében elmondhatjuk, hogy a kirándulást nagyon élvezték mind a gyerekek, mind a pedagógusok. Kirívó probléma, eset nem volt. A fegyelmezéssel akadtak néha gondok, de alapvetően jól viselkedtek a gyerekek. Nagyon sok mindent láttunk, tartalmas programok voltak. Szeretnénk a jövőben mi is önállóan pályázni erre a programra a saját iskolánkkal.
Amit másképp csinálnánk:
A mi idegenvezetőnk, aki egyébként nagyon felkészült volt, Magyarországról jött és a sofőrünk sem volt annyira jártas ezeken az útvonalakon. Ennek köszönhetően sajnos sokszor előfordult, hogy rossz úton tértünk le, késtünk, sokáig bolyongtunk, aztán mire odaértünk végre az adott helyszínre szinte rohannunk kellett, vagy alig jutott idő. Talán egy helyi idegenvezetővel kevesebb időt veszítettünk volna, aminek következtében több idő jutott volna bizonyos programokra.
Amire szintén biztosan odafigyelnénk a jövőben a programszervezésnél, az a napközbeni szabadidős tevékenység biztosítása a gyerekeknek, illetve lehetőség szerinti aktív programok beillesztése. Nagyon fárasztó volt számukra az egész napos buszozás (nem állhattak fel, sokszor ott is teljes csendben kellett lenniük az idegenvezetés miatt), aztán a kötött „városnéző programokon” szintén viselkedniük kellett és csendben maradni. Jó lett volna az ebédet úgy szervezni, hogy valamelyik városközpontba, programhelyszínen legyen, ahol legalább egy órát eltölthetnek szabadon a gyerekek. Talán kevesebbet kellett volna fegyelmezni, ha a gyerekeknek több szabad mozgási lehetőségük van napközben, vagy több feladathoz jutnak. Érdemes nekünk is készülni a buszon töltött időre több játékos feladattal.
Az utolsó pedig az iskolalátogatás kérdése, ami nem egészen úgy alakult, ahogy azt mi elképzeltük. Picit többet vártunk ettől a találkozástól, de lehet, hogy csak a szervezésnél akadt el a dolog. Mindenesetre azt a következtetést vontuk le a kolléganőmmel, hogy nagyon fontos a fogadóiskolával a többszöri, konkrét egyeztetés. Érdemes valami közös projektet kitalálni, amin előzőlegesen mindkét csapat dolgozhat. Vagy műsor helyett, ahol nincs igazán lehetőség
az ismerkedésre, lehet egy közös műhelymunka, kézműveskedés, vagy esetleg valamilyen közös sporttevékenység (foci, röplabda, kosárlabda). A lényeg, hogy a gyerekeknek valóban lehetősége legyen kicsit megismerkedni egymással.
